Nőifoci.com

Kiss László, a női labdarúgó szakág új vezetője interjúsorozatunk második részében az utánpótlás-program alapjait mutatja be. A program meghatározó lehet a hazai női labdarúgás történetében, hiszen a tömegbázis növelése mellett célul tűzi ki a női labdarúgó szakosztályok számának gyarapítását és a tehetségek felszínre hozatalát is.

 – Ez pontosan melyik program?

 –  Nem tudjuk még, hogy ezt majd Bozsik-, MOL-, OTP- vagy Puskás-programnak fogják-e hívni, de nevezzük leegyszerűsítve utánpótlás-programnak. Ez január elsejével indulna. A program az MLSZ-é, ezen belül a női labdarúgást lefedő része tartozik hozzám, mint női szakágvezetőhöz. Egy elindítandó új instruktori hálózaton keresztül tervezzük elérni az ország összes tehetségét.

– Korábban is voltak instruktorok.

– Valaha én is voltam instruktor jó pár éve. Gyakorlatilag egy instruktor volt megyénként, és pár edzőt is fizettek. Akkor talán még U15 sem volt, és a program keretében lehetett tornákat létrehozni. Ezek voltak a kezdeti lépések akkor. Amelyik egyesület korosztályos csapatot indított, és az részt vett az MLSZ előírta tornákon, akkor az, ha nem is sok pénzt, de tárgyi juttatásokat, sportfelszerelést kapott – illetve egy edző valamekkora díjazást is, végzettsége szerint.

Sajnos ez, talán, ha jól emlékszem, kb. 1 évig működhetett, aztán megszűnt. Azóta a mai napig a női labdarúgásban gyakorlatilag program nem volt.

Sokan nevezték az U15 bevezetését programnak – de az versenykiírás kérdése volt, nem program. Nagyon jól sikerült, bár az elmúlt három év során ez is hanyatlásnak indult. Van egy kimutatásom 2000-2010 közöttről, látszik, hogy hány csapat játszott a különböző női országos (NB és utánpótlás) bajnokságokban. Három évvel ezelőttig folyamatosan növekedett az egyesületek által benevezett csapatok száma, majd egyre kevesebb lett. Azóta folyamatos a hanyatlás, tehát az elmúlt három év nem igazán volt sikeres – legalábbis ebből a szempontból, azaz most nem minőségről, hanem mennyiségről beszélek.  

– Ezúttal más formát ölt az utánpótlás-program?

– Minden megye női labdarúgásának újra lenne egy instruktrora, most viszont lesz megyénként további négy plusz alkalmazott is, akikhez a megye egynegyede tartozik – mindegyikükhöz egy-egy földrajzilag összefüggő terület.

Ők felügyelik az iskolai és egyesületi programot. Ez megyénként különbözhet, hiszen mondjuk Győr-Moson-Sopron megyében vannak női szakosztályok, de például Hajdú-Biharban lehet, hogy nincsenek. Az instruktorok „hozzám tartoznak”, azaz például a jelentéseik hozzám futnak be. Az egész programnak a műszaki központja Telki, lehet úgy mondani, hogy oda a szakma kiköltözik: a Kánai úton a szervezés folyna, de a szakemberek Telkiben lesznek. Ez egyszerű és célszerű, még ha valakinek esetleg kellemetlen is az utazás miatt.

Az iskolákra épülő program esetében megkülönböztetjük a 6-12 éves, illetve a 12-16 év közötti korosztályt. A 6-12 évesek futballozását a fiúfutballon, a fiúprogramon belül képzeljük el, ugyanis ebben a korban nem sokan jelennek meg lányok –  az ügyesebbje igen, ők jelenleg is odakerülnek a fiúcsapatokhoz, ahogy ez gond nélkül működik ma is ennél a korosztálynál. A női instruktoroknak rálátásuk lesz az ő helyzetükre is, de igazából a 12-16 éves, pontosabban inkább a 12-15 éves korosztályt kell megszervezniük.

A gyakorlat azt mutatja, hogy inkább 12-14 éves kor között jelennek meg „tömegével" a lányok. Az ő elfoglaltságaikat kell nekünk megteremteni, egyrészt egy számukra szervezett iskolai program keretén belül, másrészt pedig az instruktorok feladata lesz az is, hogy azokat a tehetséges futballozó lányokat, akik ebben az iskolai programban részt vesznek, szép folyamatosan bevezessék egy egyesületi életbe.

Én úgy gondolom – és nem tudom, mit fognak ebből elfogadni –, hogy amikor egy klub, akár egy nagy klub, mint például egy DVSC, megalakítja az önálló női szakosztályt, akkor ők ezért bizonyos anyagi és egyéb kompenzációban, kedvezményben kell hogy részesülhessenek. Utólag. Én nem szívesen adnék semmit előre, van aki igen; ezt találjuk ki közösen.

– Jelenleg is létezik az iskolákban női futball, a diákolimpiák formájában.

– Mi azért kezdjük iskolai és nem egyesületi programmal, mert nincsenek női szakosztályok, de vannak iskolák. A diákolimpia adatai elképesztőek, több ezer lány vesz részt benne! Amíg mi az utánpótlás problémáiról beszélünk, arról, hogy összesen 1200 aktívan futballozó lány jelenti a női labdarúgást, addig a diákolimpián több ezer lány vesz részt! Ők azok a 8-14 éves korú lányok, akiket mi is megcélzunk. Szakmaiságról persze itt nem igazán beszélhetünk. Ők 5+1-es felállásban, ahogy éppen lehet, de általában 20x40-es pályán, körmérkőzéses jelleggel játszanak, fel egész a megyei döntőig.

Ebben a jelenleg is futó diákolimpia mozgalomban nagyon sok iskola részt vesz, de nem mindegyik. Mi történik akkor, ha egy lány oda születik, ahol az iskola nem vesz részt? Ez lehet, hogy nagy probléma, mert tegyük fel, hogy ő lehetne az aktuális világklasszis, de sajnos, mivel az iskola nem nevez, ezért észre se veszi senki, hogy a lány tud futballozni. A lebonyolítási forma is gond: jelenleg iskolák jutnak tovább, nem pedig a jók. A megyei bajnok nyert, de lehet, hogy nem ott vannak a legjobb játékosok a megyében, hanem itt meg ott meg amott.

– Mit lehet ezzel kezdeni?

– A női utánpótlás-program iskolai része szerint az a konkrét hozzáértő személy, aki a környéken átlátja a leány labdarúgást, ő kettő vagy öt általános iskolából összeállít egy helyi „válogatottat”. Már a legkisebbeknél, ötödik-nyolcadikosok között (az ennél kisebbek esetében a fiúk között játszanak a lányok). Egészen biztos, hogy 4-5 iskolából össze lehet állítani egy válogatottat – és itt most nem minőségről beszélünk, hanem mennyiségről.

– Mekkora területen játszanának, és hányan?

– Ahogy az az U15-ös bajnokság – amely a Női Bizottség legjobb találmánya volt – sikeréből bebizonyosodott, a keresztpálya és a 7+1 e korosztály számára pont megfelel. Nagypályára azért nem vinném, mert ott nem találkozik eleget a labdával, és sok lesz az ügyetlen. Az 5+1 és 20x40 pedig azért nem felelne meg, mert sokat lenne játékon kívül a labda. Tehát, ami a létszámot illeti, ez azt jelenti, hogy 4-5 iskolának 10-12 játékost kell adnia – de akár kiállíthatnak két csapatot is.

– Egy ilyen „válogatott” pontosan kinek a csapata lenne?

– Én eredetileg úgy írtam, hogy ez egy kistérség, de kiskörzetnek is hívhatjuk (Budapestet kicsit másképp képzelem). Lehetne akár egy domináns iskola nevén is, de az nem lehet, hogy akkor a többi ne legyen megemlítve,

Mi azt szeretnénk, ha a területen működő sportegyesület meglátná, hogy érdemes elkezdenie foglalkozni ezekkel a lányokkal. Sok minden segíthet a szakosztály elindításában, például ha egy vállalkozó kislánya is belekerül a programba, vagy akár egy polgármester gondolja úgy, hogy mivel futballpálya úgyis van, egy kis utazási szponzorációval és a helyi testnevelő tanárt megbízva már el tudják indítani a kis csapatot valamiféle egyesületi élet felé. Az érintettek, akiket ez érdekelhet, akik tudnak segíteni, ők mindenképpen tájékoztatva lesznek, hiszen azért lesz a női instruktor, hogy elmondja, hova lehet eljutni, és mit lehet, mit kell ehhez csinálni.

Az iskolai program kiskörzeti válogatottjai tehát megmérkőznek egymással, vagyis a saját földrajzi környezetükben, a jelenlegi országos Leány U15 bajnokságéhoz hasonló tornarendszerben körmérkőzéseket tudnak majd játszani. Azzal a különbséggel, hogy míg a Femina most elmegy Nyíregyházára, mi nagyon bízunk benne, hogy például Szabolcsban folyamatosan alakulnak majd az iskolaválogatottak, ebből az egyesületek, és gyakorlatilag így lesz olcsóbb a női labdarúgás.

De ezzel még csak megteremtettük azt, hogy futballozzanak a lányok – mi viszont azt is szeretnénk, hogy a jók kiemelkedjenek. Ismét csak a női instruktor feladata, hogy a legjobbakat kiemelje, nevezze meg, és alakítsa meg belőlük a megyeválogatottat. A régióban már ezek a megyeválogatottak találkoznának, és amellett, hogy regionális győztest avatnak, itt létre fog jönni egy regionális válogatott az iskolai programban feltűnt legtehetségesebb lányokból.

Azt reméljük, hogy 2011 nyarára lesz nyolc régiós válogatottunk.

– Már 2011 nyarára?

– Igen, mert ha a program megvalósítása az év elején elkezdődik, akkor a tavasz folyamán mindez lezajlik. És, bár az eddig elmondottak természetesen teljesen függetlenül zajlanak a Leány U15 bajnokságtól, de azt szeretném, ha az U15 döntőt már egy időben és egy helyszínen rendeznénk meg az iskolai programból kinőtt nyolc regionális diákválogatott országos döntőjével. Ezt az eseményt egy fesztiválszerű rendezvényként hirdetném és bonyolítanám.

Várnánk természetesen a szülőket is, akik a nézősereget jelentik, és igen fontos az edzők, egyesületi vezetők részvétele, mert a programnak van egy olyan célja is, amit kis túlzással talán játékosbörzének is nevezhetnénk: a szakemberek találják meg a tehetségeket, és segítsék őket bekerülni az egyesületi sportéletbe.

Ezt az országos döntőt egy évről-évre megrendezendő eseményként tervezzük, amit első alkalommal már a nyáron szeretnénk megtartani.

–  Van azonban egy nagyon fontos elv az iskolai program lebonyolításában: amelyik játékos le van igazolva egyesülethez, az itt nem indulhat már el!  Igazolt labdarúgót nem lehet benevezni sem iskola- sem magasabb válogatottba sem ezen a programon belül. Ez egy lényeges különbség a jelenlegi diákolimpiával szemben!

– Tehát a régiós válogatottak közül tovább válogathatnak majd az egyesületek. De hogyan kerülhetnek át lányok “tömegesen” is egyesületekhez?

– Ez a program legfontosabb célja: megteremteni helyben a női szakosztályokat. Amellett, hogy az iskolai programot szervezik, az instruktorok munkájának célja évente és megyénként minimálisan egy új női labdarúgó szakosztály elindítása. Egyrészt, hogy a tehetségeket felszínre hozzák, másrészt hogy az ebből kinövő lányok megjelenjenek a női – az U17 vagy felnőtt – labdarúgásban. Olyan szakoszály „számít bele a terv teljesítésébe”, amely meg kell tudja oldani minimálisan egy U15 korosztályú csapat szerepeltetését az MLSZ bajnokságában. Ha három év alatt megjelenik 3 szakosztály megyénként, akkor máris létrejöhet a megyei U15 bajnokság, vagyis nem kell elutazni máshova! És ha ezt kinövik, akkor működhet a regionális felnőtt bajnokság is.

Ha mindegyik instruktor elindít egy egyesületi szakosztályt, akkor az már 20 új csapat országosan. Akkor már nem 20, hanem 40 csapatos lesz a Leány U15, a következő évben pedig már 60. Abban a pillanatban már a költségek is lejjebb mennek – az utazási költségek nem szűnnek meg, de minimalizálódnak. Megyére, illetve részben térségre szűkül az utazás.

Természetesen van ennek egy anyagi vonatkozása is. Mivel újévtől megszűnnek a területi labdarúgó szövetségek, és MLSZ lesz mindenhol, ezért közvetlenül lehet biztosítani, hogy a rendelkezésre bocsátott keretet a női szakosztályok létrehozásának segítésére fordítsák.

– Mi lesz a kisebbekkel, a 9-10 évesekkel?

– Két út van. Amit sokan járnak máris, az az, hogy továbbra is játsszanak a fiúcsapatokban – amíg nem jelennek meg a külső nemi jellegek, addig ezzel semmi gond nincs. Sőt, a fejlődésük bizonyos szempontból még jobban is biztosított egy fiúkat nevelő egyesületben. Utána már, általában 12 év fölött, már sokkal jobb, ha átmennek egy lánycsapatba.

Ismertem olyan kislányt, aki 18 éves koráig a fiúfutballban volt, aztán egyszer csak eltűnt. Többször hívtam a Feminába, de ő maradt ott, ahol sikeresen nyerték a helyi versenyeket, talán éppen diákolimpiákat. De amint kikerült az iskolából, onnantól nem folytatta, mert nem volt számára átmenet az egyesületbe.

Ha viszont vannak olyan 12 éven aluliak – ami egyébként nem jellemző –, akik mégiscsak lánycsapatban szeretnének játszani, arra az esetre az az egyesület, amelyik ezt felvállalja, összegyűjthet olyan lányokat ebből a korosztályból, akik el tudnak indulni egy fiúbajnokságban.

Egyébként, ha nagyon ügyes, be lehet rakni a 14 éves ügyetlenek közé akár a 8 évest is. Tudom, hogy sokan tiltakoznának erre, de én tudom, hogy előfordul, hogy egy ügyes 8 éves kicsi „megver” egy komplett 14 éves csapatot.

– Ez az utánpótlás-program nem a minőségre összpontosít.

– Amikor a szerződést aláírtuk, beszélgettünk Nyilasi Tiborral és Both Józseffel is erről. A női labdarúgást szeretők általában mindig azt akarják, hogy verjük meg ezt is, meg verjük meg azt is... ezzel szemben, ők nem minőségi javulást várnak, hanem azt akarják, hogy mozduljunk ki végre ebből az 1200 női labdarúgóval jellemezhető állapotból. Mert ennyiből nem lehet minőséget csinálni.

Ki lehet nevelni ennyiből egy Cseh Lacit egyéni sportágban, mint ahogy a futballban is egy Jakabfi Zsanettet – de színvonalas női labdarúgást csinálni legfeljebb csak nagyon ad hoc jelleggel sikerülhet. Az új MLSZ vezetői tömegesítést szeretnének, hosszú távon, és ez egy kőkemény harc lesz – mert most hiába mondom el, hogy az iskolai labdarúgás majd hogyan fog átmenni egyesületi labdarúgásba, ez nem úgy lesz, hogy leírom, megcsináljuk, és hopp, már meg is van.

Hanem mindig csak egy lépéssel jutunk közelebb.

Következik: Folytatja a felnőtt válogatott.

Kapcsolódó cikkek:

1.rész: Több, mint szövetségikapitány-váltás

3.rész: Az elért eredményeket próbáljuk megtartani