| A jövőjéről tanácskozott a női futball |
| Írta: Dénes András | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 2011. január 25. kedd, 11:53 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Jól sikerült prezentációt tartott hétfőn, az MLSZ székházában Kiss László, a női szakág vezetője. A tájékoztatón ott volt Nyilasi Tibor, a szövetség sportigazgatója, Őze Tibor Grassroots-menedzser, valamint a képzésekért felelős Both József is – mondhatjuk, hogy a szövetség ezúttal valóban demonstrálta, van női szakága is. Kár, hogy az NB I és az NB II közel húsz klubjából, mindössze hat volt kíváncsi a női labdarúgás új vezetőjének elképzeléseire.
Kár, mert a megbeszélésen – vagy, ha úgy tetszik, utána – még egy nagyon fontos téma szóba került: a következő bajnoki év, a 2011-2012-es szezon versenykiírásaival kapcsolatos elképzelések. A korábbi évekkel ellentétben, ezúttal lehetősége volt, van a szakosztályoknak, hogy jelentkezzenek ötleteikkel – az ideális az lesz persze, ha a majdan, reményeink szerint még áprilisban, májusban elkészülő, már szövegesített versenykiírás tervezetekkel is futhatunk egy kört. Íme, az elképzelések: I. A nagypályás felnőtt (NB I, NB II) versenyrendszer versenykiírásaihoz: A felnőtt versenyrendszer, az NB I, NB II jelenlegi legnagyobb hibája, hogy – a csapatok alacsony száma miatt – két bajnoki osztályba sorolunk be három szintet. Pedig, a jelenlegi „NB I felsőház” hat csapata, az „NB I alsóház csapatai az NB II ambiciózusabb klubjaival”, valamint az NB II inkább „tömegsportos” klubjai jól elváló lépcsőfokokat jelentenek. Miután a közeljövőben NB III beindítására, illetve az NB-s bajnokságok csapatlétszámának radikális növelésére nem látunk lehetőséget, nehéz az ideális, sok szempontot figyelembe vevő rendszer megtalálása.
Érthető az az érv is, hogy a tízcsapatos NB I létszámának csökkentése nem indokolt – egyrészt, mert talán a kevés szponzor (önkormányzat) számára vonzóbb az élvonal, másrészt ne felejtsük el, hogy az NB I-esek plusz egy (nagypályás) csapatot, az U17-et is jelentenek. De, nincs tíz „NB I-es” csapat, az NB II alkalmatlan arra, hogy felkészítse a csapatokat a majdani élvonalbeli szereplésre, ezért a feljutók szinte biztosan gyengébbek, mint a kiesők. Ezekre az anomáliákra adhat megoldást az a javaslat, amely szerint a bajnokság első felében a tíz élvonalbeli, és a jelenleg tíz, de változó létszámú NB II-es csapat lejátssza a maga alapszakaszát, csapatonként 18 mérkőzést. Az NB II – bizonyos szempontból – be is fejeződik, sor kerül az éremosztásra… Utána az NB I legjobb hat csapata az NB I-es rájátszásban folytatja a küzdelmet a bajnoki érmekért – ez csapatonként (a 18 után) újabb 10 mérkőzés, tulajdonképpen klasszikus felsőházi rájátszás. Az NB I gyengébb négy csapata (7-10. helyezett), az NB II két legjobbjával alkotja az NB I/B-t – tulajdonképpen egy középső szintet -, itt is újabb 10 mérkőzést játszik minden csapat. Az NB II a két legjobbja nélkül alkotja az NB II rájátszását, ez lesz a bajnokság harmadik szintje. Ez a lebonyolítási rendszer nem újdonság, így játszották a kilencvenes évek közepén a svájci (férfi) bajnokságot. A javaslat előnye, hogy:
a) az elit több jó meccset játszik, kevesebb az „osztálykülönbséges” mérkőzés;
b) szakmai szempontból igazságosabb a kiesés/feljutás, a feljutó két NB II-esnek két volt NB I-est is meg kell előznie;
c) a másodosztályból feljutó csapat egy teljes félszezon, rájátszás alatt készülhet az NB I-re;
d) az NB II-es rájátszásban hasonló játékerejű csapat ellen játszhat mindenki
Hátránya, hogy az NB II-ből nincs fix, „egész éves” feljutás. Ugyanakkor a modell azt az elvárást, hogy az NB II két legjobbja feljusson – teljesíti. Feljutnak, de az NB II-ből nem az NB I-be, hanem az NB I/B-be. Érdemes talán újra összefoglalni, az NB I-ben, az NB I/B-ben és az NB II-ben, tavasszal, pontosabban a rájátszásos szakaszban, miért folyik a küzdelem: NB I – bajnoki érmek, nemzetközi kupaszereplés lehetősége; NB I/B – a hatosból az első négy a (2012-13-as) NB I-ben, az utolsó kettő az NB II-ben indul. Akár az NB I/B „bajnoka” is kaphat serleget/érmet. NB II – valóban nincs különösebb tét – mint ahogy általában egy alsóházi rájátszásban sincs.
II. A 2011-2012-es, utánpótlás bajnokságok javasolt korosztályai:
a) U17-es bajnokság: törzskorosztály 1995. január 1-e után születettek. Pályára léphet 2+1 (utóbbi a kapus), nem limitált életkorú túlkoros. Alsó korhatár: 1998. december 31. Megfontolásra ajánljuk, hogy a „túlkoros szabály” térjen vissza a korábbi évek gyakorlatához, és a pályán tartózkodók, ne a nevezettek számát határozza meg. Indokunk, hogy az így plusz lehetőséghez jutó túlkoros nem a tényleges ifiktől, hanem a többi túlkorostól „veszi el a lehetőséget”.
b) U15-ös bajnokság: törzskorosztály 1997. január 1-e után születettek. Túlkoros (1996-os születésű játékos) nem szerepelhet, csak az NB-s versenyrendszerben csapatot nem indító klubokban (3 fő). Nem tekintendő azonban túlkorosnak az azon (életszerűen: 2011 őszén, az 1996. harrmadik harmadában született) játékos, aki 15. életévét, naptári napra, nem töltötte be. (Ha ezt nem engedjük, az NB II-es klubhoz igazolt 1996. decemberi kislány, fél évig sehol sem tud játszani! A másik lehetőség, hogy a túlkorost csak az NB I-es kluboknál nem engedjük, ott van U17. Arra, hogy adott bajnokságon belül is eltérőek az életkori limitek, számos példát találunk: gyakorlatilag egy évvel fiatalabb csapattal versenyeznek az NB I-es fiúcsapatok a serdülő, ifi NB II-ben.)
c) Alacsonyabb korosztályú csapatok: úgy gondoljuk, az U15-ös korosztály alatt nem indokolt, de főként nem költséghatékony női (leány) versenyrendszert kiépíteni. Fontos viszont megteremteni annak a lehetőségét, hogy az U13-as leány csapatok (a 2011-12-es bajnoki évben: 1999. január 1-je után születettek) a fiú versenyrendszerben (U12-es bajnokság, vagy NUSI-NUPI tornák) játszhassanak. d) Javasoljuk, hogy a női U15-ös (félpályás), tornarendszerű bajnokságba nevezendő csapat indítása „megváltható” legyen a megyei nagypályás fiú serdülőbajnokságban (U13) való részvétellel. Kérjük a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségét, kerüljön be a Versenyszabályzatba, hogy a megyei, fiú serdülőbajnokságoknak (U13, helyenként U14) be KELL fogadnia az oda nevező női csapatokat. Megfontolásra ajánljuk, hogy az U17-es bajnokságban való szereplés is kiváltható legyen a fiú U14-es (U15-ös) bajnokságban való részvétellel, de ez valószínűleg: da) csak Budapesten, a BLSZ-nél lehetséges; db) felveti azt a kérdést, nem ürül-e ki a női U17; dc) az itt induló női csapatok értelemszerűen elveszítik a túlkoros játszatásának lehetőségét. (Pedig, nem nehéz belátni, akár a szombathelyi Viktória, akár a Győri Dózsa, akár – esetleg – a Nyíregyháza esetében, jelentősen költséghatékonyabb volna.) e) Javasoljuk, szülessen egységes szabályozás (Versenyszabályzat!) arra, meddig, milyen feltételekkel szerepelhetnek lányok, fiú csapatokban. Bár szakmai szempontból akár a 12, akár a 14 éves korhatár indokolt lehetne, mi mégis a 15-öt, az általános iskola befejezését javasoljuk. A magyarázat az, hogy a női futball jelenleg nem országos lefedettségű, és nem lehet egy általános iskolás kislányt arra „kényszeríteni”, hogy lakóhelyétől akár 100-150 kilométerre találhasson csak csapatot, ha futballozni akar. A középiskola megkezdése, az iskolaváltás, reálisabb határpontot kínál erre. III. Egyebek a) A fentebb kifejtettek szerint a nagypályás NB III megszervezése jelenleg nem reális. Az „alépítmény” megteremtése érdekében, ugyanakkor indokolt volt az MLSZ területi szervezetei által kiírt regionális (többségében megyei) bajnokságok szabályainak egységesítése. Javaslatunk szerint a félpályás és nyújtott pályás bajnokságokat kellene egységesíteni – a 20 x 40-es pályára kiírt versenyekhez felesleges nyúlni. Első lépésben a két tizenhatos közötti (nagyjából 70-75 méter x 60-65 méter) lebonyolítást javasoljuk (a félpálya: 60-65 x 50-53 méter, nem „halálos” a váltás) lebonyolítást javasoljuk, majd a továbblépést az ötösökre hátravitt kapuk, az 1+9-es létszám, a lesszabály jelenti. Miután a női futball által „használt” kisebb pályák (Nagykutas, Kövér Lajos utcai műfű) hossza sem nagyobb, ez már valóban a „majdnem nagypálya” lenne, igaz, még 5 x 2-es kapura. De, ott lenne benne a könnyű előrelépés lehetősége. b) Felvetjük annak a gondolatát, hogy a versenykiírások szabályozzák, hogy egy-egy játékos mennyit léphet pályára egy hétvégén. Azonos napon a kapus kivételével senki nem játszhat két meccsen – célszerű volna ezt kiterjeszteni a futsal/nagypálya kombóra is. A nagypályás bajnokságok kapcsán indokoltnak tartanánk, ha egy hétvégén, egy játékos, maximum három félidőt kezdhetne meg – a negyediket már nem. A gyakorlatban ez azt jelentené, aki a „felnőttben” a szünetben áll be, az végig játszhat a második csapatban, aki kezd, az már csak egy félidőt. c) Indokolt lenne a lehetőség mellett annak szabályozása, milyen feltételekkel szerepelhetnek (NB I-es) tartalékcsapatok NB II-ben. Jelenleg a lehetőség adott, szabályozva egyetlen kérdés sincs. d) Bár konkrét javaslatot nem teszünk a kérdésben, felvetjük a nagypályás futball és a futsal szabályozásának egységesítését. e) Nem a versenykiírásokat érintő, de a versenyzéssel összefüggő kérdés, mi a női futball igénye, elképzelése – mihez volna jó támogatás? A kérdésre, azon túl, hogy mindenre, kétféle válasz adható. Az egyik, hogy a szakágnak igénye lenne egy átfogó, a jelenre csak fél szemmel figyelő, a jövőt fókuszba állító fejlesztési programra. Ennek a forrásigénye sok tízmillió forint, amely egyelőre nem áll rendelkezésre. A másik válasz már a „napibb” problémákra koncentrál: a) célszerűnek látszik – különösen az NB I-ben – a versenyeztetési, ezen belül a játékvezetői költségek csökkentése; b) bátorító elképzelésnek tartanánk, ha a szövetség/szakág a többlet vállalását segíteni, ösztönözné, honorálná. Így azt, ha valaki még egy nagypályás (tartalék) csapatot versenyeztet, ha az NB I-esek részt vesznek az U15-ös bajnokságban, ha az NB II-esek U17-es csapatot indítanak, ha bárki U13-as, vagy fiatalabb csapatot versenyeztet a fiúk között. Ugyanilyen hasznos segítségnek tartanánk az új csapatok támogatását, legyen az akár az NB II-be, vagy a nagypályás korosztályos bajnokságba jelentkező klub. A támogatásokat – természetesen – utófinanszírozással, évi kétszeri folyósítással tartanánk megfelelően ösztönzőnek.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó írhat a cikkhez.
Powered by !JoomlaComment 3.26
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
legfrissebb
- 2013. május 24. péntek, 14:12
- 2013. május 24. péntek, 06:11
- 2013. május 23. csütörtök, 15:44
- 2013. május 22. szerda, 19:47
- 2013. május 22. szerda, 17:14
- 2013. május 21. kedd, 19:09
kapcsolat
| Szerkesztőségi e-mail: | szerk@noifoci.com |
| Technikai adminisztráció: | admin@noifoci.com |
utolsó szó
- Jakabfi Zsanett, a magyar labdarúgás első BL-győztese!
Gratula neki.És a Kiss-féle válogatott nélkül... - Futsal NB II: a Nyugati-csoportból kiemelkedett az ETO
Tisztelt Győző Gyula Úr! Két külön dologról... - A futsalnak lépnie kell
Én csak a női futsalt szeretem. Nem tagadom Unive... - Jakabfi Zsanett a világ legerősebb bajnokságának bajnoka!
Miért lenne a Német a világ legerősebb bajnoks... - "Aki bújt, aki nem, én megyek!"
ez csak egy buli ,van olyan játékos aki a nyaral... - Szemezgetés a szerdai Astra-Viktória mérkőzésről
Köszi Robi,de az érdem a női focié.Igaz nekem j...


