Nőifoci.com

Ritka, hogy ilyen gyakran „blogbejegyzek”, de most indokolt a sietség: pénteken női bizottsági ülés lesz. Nincs könnyű helyzetben az öttagú – Bajzik József, Barczi Csaba, Dombó János, Horváth Antal, Szolnoki Pál – női bizottság. A szakág (azaz mi…) úgy tekint rájuk, mint akiknek meg kell mondaniuk a tutit, akiknek dirigálnia kellene a női futballt, akiknek a napi gondokra megoldást kell tudnia. A valóságban viszont elenyészően kevés dologra (ügyre) van az ötöknek hatásköre. Nagy baj ez, mert ég a ház. Közel állunk ahhoz, hogy minden összedőljön, ki tudja, hány csapat, milyen másodosztályban tud nyáron elindulni, hogy a kötelező, és nem vitásan fontos utánpótlás-versenyeztetés nem végzi-e ki a napi gondokkal küszködő másodosztályú csapatokat, vannak-e elfogadott, a következő bajnokságra érvényes versenykiírások, stb.?
Mi a helyzet az elsőosztállyal? A „zuhanyhíradó” szerint a Nyugati-csoport egyetlen csapata sem vállalja a feljutást. A Keleti-csoport jelenlegi másodikja talán igen. Mit mond erre a szabály? (Férfi NB II-ben nem juthatna fel, de a nők olyan helyzetben vannak, hogy aki tud, az bátran vállalhasson többet – szerintem.) Ha nem, csonka bajnokságunk lesz?
Nyilván sokan, sokfajta kérdést fel tudnának tenni.
Én is inkább azt fogalmazom meg, mit várok a női bizottságtól, annak tagjaitól:
1. Hatáskör hiányában is legyen gazdája a női szakágnak. Tájékoztassa a szakágat, mi a helyzet a 2010-1011-es versenykiírásokkal. Ha az MLSZ elnöksége még nem fogadta el azokat, hozza nyilvánosságra a tervezeteket. Ha az elnökség már elfogadta, hozza nyilvánosságra a versenykiírásokat!
2. Készítsen felmérést, az NB I-es és az NB II-es csapatok között. A felmérés kérjen választ a Hummel NB I csapataitól, hogy a jelenleg ismert (vagy a versenykiírásban szereplő) feltételek alapján, vállalják-e nyártól is az NB I-es indulást? Annak ellenére, hogy ez nem kötelező, tervezik-e U15-ös csapat indítását? Az NB II-es csapatoknál kérjen választ arra a kérdésre: a) el tud-e indulni a következő bajnokságban, ha ugyanazok a feltételek, mint ebben a szezonban? b) el tud-e/akar-e indulni abban az esetben, ha egycsoportos NB II lesz? c) ha nem vállalja az indulást, változtat-e a döntésén, ha az NB II-ben nem kötelező utánpótlás-csapatot versenyeztetni? d) ha nem vállalja az indulást, gondolkodik-e azon, hogy alacsonyabb költséget igénylő, regionális bajnokságban indul el – ha van ilyen?
3. Tájékoztassa a szakágat a következő bajnoki év utánpótlás-bajnokságainak életkori határairól!
4. Foglaljon nyilvánosan állást, a szakágat érintő, a legutóbbi félévre datálható ügyekben!
5. Bízzon meg, kérjen fel egy munkacsoportot, amely kidolgozza a női labdarúgás rövid, közép, és hosszú távú fejlesztési programját!
6. A Magyar Labdarúgó-szövetség illetékeseivel egyeztetve, hozza nyilvánosságra, milyen feltételekkel (hány forintért…) lehet valaki a női labdarúgó-bajnokságok névadó támogatója!
Biztos vagyok benne, sokaknak, sokféle vágya, vagy, ha úgy tetszik, elvárása van. Biztos ezekben ott van a közös pont: történjen valami!
Ugyanakkor persze az is hiba lenne, ha a női bizottságban, annak tagjaiban a Messiást látnánk. A hatáskör hiánya, sok esetben béklyót tesz a kezekre. De, van azért mozgástér, akár azokban a kérdésekben is, amiket itt felsoroltam.
És, fontos volna, mind a bizottság, mind a szakág számára a nyilvánosság. Szívesen kínáljuk a felületet, a fórumot, mondja el a bizottság, ezt akarjuk, ezt tervezzük, ezt tettük.
Azt gondolom, erősítené a közös törekvést.