|
 Kevés találóbb példát citálhatnánk a „Mennyibe kerül? Attól függ, adom, vagy veszem!” bölcsességre, mint amikor egy-egy női labdarúgó értékét, vagy árát próbáljuk meghatározni. Amíg ugyanis a férfi futballban már az utánpótlás korú futballisták esetében is viszonylag jól kialakult tarifákról beszélhetünk, a lányoknál lehetetlen általános érvényű „szabályokat” találni.
Nem feladata ennek az írásnak, hogy a szavakon lovagoljon. Ugorjunk hát át azon, hogy amatőr sportolókról lévén szó az ár természetesen a szerződtetett játékosért fizetendő nevelési költségtérítés és nem vételár. Ott viszont már megállhatunk egy pillanatra, hogy az ár és az érték elválik, elválik-e egymástól. Lehet ugyanis egy játékos piaci szempontból is értékes, ha nincs vevő, aki kifizesse az árát.
Alkalmasint ez a probléma gyökere, ezért van az, hogy az „eladó” által gondolt ár nem ritkán a sokszorosa a „vevő” által fizetendőnek.
Amikor példát igyekszünk írni, induljunk ki mindkét fél tisztességéből. Hagyjuk tehát figyelmen kívül azt, amikor az eladó a „röghöz kötés” érdekében, kiszúrásból mond irreális árat szerződtetett játékosáért. De, még korrekt viszonyok között is jellemző lehet, hogy az eladó a maga ráfordításából kiindulva kalkulál ki egy, a tavaly nyáron látókörbe került szolidaritási hozzájárulás tarifájához hasonló, a piacon irreális árat, a vevő viszont az amúgy is szűk költségvetés pici többletéhez, vagy éppen a „maszek pénztárcájához” kalkulál.
Miután a www.noifoci.com „A 7 témája” rovatában a gondolatébresztő írás célja inkább csak a téma felvetése, a látogatók írásra sarkallása, mi is inkább kérdéseket vetünk fel annak reményében, könnyebb lesz egy-egy véleménnyel bekapcsolódni a vitába:
- Van-e pénzbeli értéke egy-egy utánpótláskorú, a felnőttek között játszó, esetleg válogatott játékosnak, vagy vétek bárkiért is pénzt adni?
- Belőhetőek-e – a szolidaritási mechanizmushoz hasonlóan – tarifák, kategóriák?
- Ha nevelési költségtérítésről beszélünk, miért függ az ár a játékos tehetségétől, képzettségétől, esetleg posztjától, ha a ráfordítás (költség) a csapat egyes játékosaira vetítve, azonos?
- Miért a klubnak jár a nevelési költségtérítés, amikor sok esetben, a csapat működtetését nagy százalékban a tagdíjat fizető szülő biztosítja? (Vö: a gyerek menni akar, a szülő is vinné, de szerződést „kellett” aláírnia.)
- Létezhet-e – akár a pénz mellett – olyan mechanizmus, amely a kisebb települések klubjait védi, a sok (sokszor a civil életet érintő) szempontból evidensen jobb lehetőséget kínáló, főként fővárosi kluboktól?
- Felvethető-e az, hogy azok a klubok, amelyek nem képesek, vagy nem akarnak magasabb osztályba lépni, erkölcsi felelősséggel tartoznak azért, hogy ne láncolják magukhoz legtehetségesebb – akár korosztályos, vagy felnőtt válogatott – női futballistáikat?
- Hogyan értelmezhető ez a probléma a lányt is foglalkoztató fiúcsapat esetében, hiszen a nevelésnek ott is van költsége, de eljön az az életkor, amikor már „nyűg” a lányfocista?
- És a legeslegjobb játékosok? Nyilván ők jelentik a legnagyobb értéket a klubjuk számára, ennek ellenére, miután a sporttörvény szerint csak amatőrként szerződtethetők, külföldre bármikor ingyen elvihetők
Szóljon hozzá! Kíváncsiak vagyunk a véleményére!
|
