Nőifoci.com

Talán nem véletlen, hogy a női futballt felkaroló országok közül a legaktívabbak, elsősorban Norvégia, Németország és Svédország ma is a világ legszűkebb elitjébe tartoznak, míg Olaszország és Anglia csak igyekszik megkapaszkodni a legjobbak között – egyik ország válogatottja sem vett részt a legutóbbi világbajnokságon. Az UEFA által nyújtott segítő kéz azt is jelentette, megkezdődhetett a hivatalos, a nemzetközi labdarúgó-szövetségek által kiírt nemzetközi mérkőzések szervezése. Ez volt a legfontosabb lépés ahhoz, hogy a női labdarúgás arra a fejlődési pályára kerüljön, amely a jelen sikereihez, népszerűségéhez vezetett. Tanulságos, hogy az Óperencián túl, Amerikában is egy politikai döntés hozta lendületbe a női labdarúgás szekerét. 

Az Egyesült Államok kormánya 1972-ben a nemek egyenjogúságát deklaráló programba kezdett. A Szenátus által elfogadott alapokmány IX. cikkelye kimondja, hogy az egyetemi (college) sportban ugyanazokat a – pénzügyi – erőforrásokat kell biztosítani a női, mint a férfi hallgatók számára. Közismert, hogy az Egyesült Államok, sőt tágabban egész Észak-Amerika legnépszerűbb sportágaiban, az úgynevezett major sportágakban (kosárlabda, amerikaifutball, baseball, jégkorong), valamint a hasonló mintára szervezett sportágakban is a hivatásos ligák bázisát az egyetemi sport, illetve az évről évre szervezett draftok (játékosbörzék) adják. De amíg a férfiak sportjában a három legnépszerűbb sportág, a már említett kosárlabda, amerikaifutball és baseball szinte teljesen uralja a piacot, a nőknél a bőséges erőforrásokra támaszkodva, „üres területre futhatott be” a női futball. A XXI. század hajnalán több mint 300 (!) amerikai egyetem foglalkoztat női futballcsapatot, ösztöndíjas lehetőséget kínálva a világ legjobb fiatal női futballistáinak – és természetesen a legjobb hazaiaknak, az amerikai tehetségeknek. Az Egyesült Államok Labdarúgó-szövetségének adatai szerint jelenleg is több mint 300 000 lány futballozik az amerikai egyetemeken! Az egyetemi futball rendszere nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nyolcvanas évek közepétől Amerikában olyan női válogatott formálódjon, amely hamarosan a világ legjobbja lett. A gyakorlatilag klubcsapatként sportoló válogatott hat év alatt ért fel a semmiből a csúcsra, és 1991-ben megnyerte Kínában a szakág első hivatalos világbajnokságát! 

De kanyarodjunk vissza az Egyesült Államokból az öreg földrészre! A női válogatottak – barátságos – mérkőzéseinek egyre növekvő száma arra késztette a FIFA-t, hogy az európai szövetséghez hasonlóan, immár az egész világon szorgalmazza a női labdarúgás fejlesztését, a válogatott csapatok versenyeztetését. Fontos lépés, hogy a világszervezet az 1986-os mexikói világbajnokságon tartott kongresszusán a női világbajnokság kiírásáról döntött.