Nőifoci.com

Bár a női labdarúgás valójában csak a XX. század végén lett igazán sokak szórakozása, a szakág históriáskönyvének első lapjait már száz évvel korábban megírták. Az első hivatalos női labdarúgó mérkőzést 1895. március 23-án játszották Londonban, egy „északi” és egy „nyugati” csapat között – Észak győzött 7:1-re.

A játék népszerűsége a XX. század korai éveiben is fokozatosan nőtt, sőt, a legnépszerűbb csapat, a prestoni Dick Kerr’s Ladies az első Világháború után ötvenezres publikum előtt játszott mérkőzéseket – és gyűjtött nem kevés pénzt jótékony célokra, a háború által feltépett sebek gyógyítására. Az „aranyéletnek” azonban hamar vége szakadt, mert az FA, az Angol Labdarúgó-szövetség 1921-ben, határozatban szögezte le: a futball nem a nőknek való sport. A sikeres, több tízezres nézőszámot „produkáló” női csapatokat kitiltotta a szövetség tagjainak pályáiról, és ezzel gyakorlatilag megfojtotta az angol női futballt.

A tiltást a szövetség csak 1969-ben helyezte hatályon kívül! Időközben a holland és a német szövetség is hasonló döntésre jutott, de Európa más országaiban – elsősorban Olaszországban és a skandináv államokban – a játék akadálytalanul fejlődhetett! A hetvenes évek elején Olaszországban – az Olasz Amatőr Labdarúgó-szövetség égisze alatt – sikeres női liga alakult, amely az Európa különböző országaiból importált játékosoknak fedezte a megélhetési költségeit, a legjobb hazai játékosoknak pedig fizetést tudott adni. A női futball fejlődésének következő fontos mérföldköve, hogy az UEFA – válaszként arra, hogy a legerősebb női válogatottak 1970-ben és 1971-ben két „nem hivatalos” világbajnokságot rendeztek Olaszországban és Mexikóban – azt ajánlotta tagszövetségeinek, hogy a női futballt is „a” szövetség, az országok egyetlen elismert labdarúgó-szövetsége felügyelje. A legtöbb ország megtette ezt, de a „nagyhatalmak” közül Olaszország (1986-ig) és Anglia (1993-ig!) még évtizedekig különállásával tüntetett.