Nőifoci.com

Al Ghaoui Hesna kétségkívül a Magyar Televízió egyik legtöbbre hívatott riportere. A szíriai apától és magyar anyától származó egzotikus szépségű hölgy a Telesport stábjával jelenleg Dél-Afrikában dolgozik a labdarúgó világbajnokságon. Rengeteg elfoglaltsága ellenére, amint megtudta, hogy a számára kedves női labdarúgás lesz a téma, rögtön szakított időt arra, hogy válaszoljon kérdéseinkre.

- A Nappali című műsorban hallottuk öntől, hogy korábban Amerikában belekóstolt a labdarúgásba. Kérem, mesélje el, hogyan jött ez az ötlet, hogy labdarugóként is kipróbálja magát?
+ Életemben először akkor fociztam, amikor egy amerikai gimiben tanultam egy évig. Ott szinte minden középiskolában lehet négy-öt sport közül választani szezononként. Én gondolkodás nélkül a labdarúgást választottam. Valahogy izgalmasnak tűnt a gondolat, hogy kipróbálhatom az a sportot, amit otthon szinte csak férfiak művelnek. Szeretek kipróbálni mindent, és az sem érdekel, ha bizonyos dolgokat nem feltétlenül tartanak „nőiesnek”. Amerikában ráadásul a „soccer” mindig is inkább női sportág volt. Nézni egyébként soha nem szerettem a meccseket. De azt kell, hogy mondjam: a focizás minden percét élveztem. Nő volt az edzőnk is, persze kezdő csapatban játszottam. Változó posztokon játszottunk, hogy mindenki kipróbálhassa mindegyiket. Rájöttem, hogy én inkább „csatár típusnak” válok be – pedig az aztán kész életveszély volt meccs közben. A női mérkőzések sokszor jobban el tudnak durvulni, mint ha férfiak játsszák. A pályán volt aztán minden – rángatás, karmolás, hajtépés, persze csak annyira, hogy a bíró ne vegye észre. Ez a része annyira nem tetszett, de túl lehetett élni.
- Mire vihette volna, a futballpályán, amennyiben nem haditudósítóként helyezkedett volna el a későbbiekben?
+ Miután hazajöttem, hallottam, hogy itthon is vannak női focicsapatok. El is játszottam a gondolattal, hogy megkeressem valamelyiket. De aztán annyira sok minden szakadt a nyakamba – akkor érettségiztem, felvételiztem a jogi egyetemre - hogy végül nem lett belőle semmi. Igazából nem is tudom, mennyire lehet itthon női focistaként érvényesülni, karriert csinálni.
- Mi az oka annak, hogy a női labdarúgás ennyire népszerű az USA-ban? Mennyit érzékelt ön a női labdarúgás népszerűségéből, amikor még játszott?
+ Az amerikaiak nagyon szeretnek minden csapatsportot. És a labdarúgást talán azért tartják inkább a nők sportjának, mert kevésbé erőszakos, mint az amerikai foci. Legalábbis elméletileg. Tény, hogy borzasztó népszerű a nők körében, de szerintem ez a vb mindenképpen új szakaszt nyit az amerikai labdarúgás történetében. Az, hogy a vártnál jobb eredményeket értek el, és hogy olyan fontos emberek is ott voltak az amerikai csapat meccsein, mint Bill Clinton, mindenképpen arra utal, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet - és pénzeket - fordítanak a férfi labdarúgásra is.
- 2007-ben Kamera Hungária díjat nyert a Hengerelt Hamasz című riportja, amely a palesztin választásokról szólt. Ugyanebben az évben a monte-carlói tévés megmérettetésen a 12 legjobb közé választották a palesztin belharcokat ismertető, Gázában felvett anyagát. 2008-ban a CNN által meghirdett Word Report versenyen menekültekről készült kisfilmje a harmadik lett. Összességében elmondható, hogy haditudósítóként sikert-sikerre halmoz. Mit jelentenek önnek ezek a díjak?
+ Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy nem örültem nekik. Nemcsak azért, mert szakmai elismerések, hanem azért is, mert a külpolitika egy inkább háttérbe szorul, egyre kevesebb felületet kap a hírekben, a tévézésben, és az újságok hasábjain is. Pedig egyre kevésbé szabad elfordulni attól, ami az ország határain túl zajlik. Sajnos vagy nem sajnos, a világ egyre inkább egy nagy falura hasonlít, és egyre jobban hatással vagyunk egymás életére. Utálom a globalizáció szót, de tény, hogy ez egy valós jelenség, és a világ teljesen más pontján élő népek egyre inkább függnek egymástól, akárcsak a környezeti tendenciákra, katasztrófákra, akár a gazdaságra gondolunk.
- Mennyire tudatos az, hogy riportjaiban emberi sorsokon keresztül igyekszik bemutatni az adott rendszer borzalmait? Mi az oka annak, hogy ezt a stílust választotta?
+ Ez teljesen tudatos dolog. És összefüggésben van azzal, amit az előbb említettem, hogy az emberek egyre kevésbé kíváncsiak a külpolitikára. Emberi sorsokra, érdekes történetekre viszont mindig nyitottak lesznek, történjen az bárhol a világban. És ezt meg is lehet érteni. A politika sokszor száraz, érthetetlen, egy-egy család története viszont sokszor többet elmond egy országról, az adott állapotokról, mint akármilyen politikusi interjú vagy elemzés.
- Tagja a Telesport Dél-Afrikába dolgozó stábjának. Mi a feladata? Volt alkalma meccseket is látni?
+ Vizi Attila operatőrrel mi a vb hátteréről tudósítottuk az MTV műsorait. Például a fesztiváli hangulatról, ami itt fogadott minket, vagy a biztonságról, ami miatt sokan aggódtak. És persze állandó készenlétben voltunk arra az esetre, ha bármilyen „breaking news” adódna. Szerencsére ilyen nem történt. Minden kétség ellenére Dél-Afrika remekül levezényelte ezt a világbajnokságot, és mindent megtett, hogy az ide érkező több százezer turista épségben, és vidáman menjen haza. Néhány meccsre sikerült elmennem, de a forgatások miatt állandóan úton voltunk, úgyhogy túl sok időt nem tölthettünk a stadionokban.
- Öntől megszoktuk, hogy általában olyan helyekről tudósít ahol vérengzések vannak, gyilkosságok. Mennyire kellett félni a közbiztonságtól a Dél-Afrikába utazóknak? Véleménye szerint tartani lehetett merényletektől? Miket tapasztalt a vb alatt a feszültségből?
+ Sok borzasztó statisztikát olvastam én is az itteni közbiztonsági állapotokról. Picit tartottunk is a rablásoktól, a vb előtt volt olyan újságíró csapat, amelynek a piros lámpánál lopták ki a táskáit a kocsi hátsó üléséről. Úgyhogy felkészültünk a legrosszabbra, de szerencsére semmi gond nem volt. Sőt! Bevallom, felkerestünk olyan helyeket is, ahová nem tanácsolták, hogy menjünk. De szigorúan úgy, hogy volt helyi kontaktunk, megbízható emberek, akik ismerték a terepet, az ottani viszonyokat. És szerencsére semmi atrocitás nem ért minket. Sőt, elképesztően kedvesek voltak az emberek, a legdurvább nyomornegyedben is. Ez nem az jelenti, hogy nem igaz, amit a dél-afrikai közbiztonságról mondanak. Ez csupán annyit jelent, hogy a rendőrség egyrészt tényleg mindent megtett, hogy rend legyen, több tízezer rendőr rótta folyamatosan az utcákat. Másrészt feltehetően nem úgy és akkor fognak kirabolni minket, amikor mi megyünk az ő életterükbe, nagy kamerával, rengeteg kérdéssel.
- Szurkolt bármelyik csapatnak?
+ Nem igazán, de a holland szurkolótábor volt a legszimpatikusabb, és ők tűntek a legelszántabbnak. Képesek voltak egy szurkolói buszt is lehajóztatni Hollandiából Dél-Afrikába: stílusosan narancssárga színűt, sörcsapokkal, asztalokkal, mintha egy utazó holland bárban lennénk. Úgyhogy kicsit talán szorítottam értük. Bár jó lett volna, ha Ghána is bejutott volna a döntőbe – remekül játszottak, és jó lett volna, ha Afrika földjén egy afrikai csapat is küzdhet döntőben.

Hesna is énekelte a Telesport "vb-himnuszát". Hallgassd meg te is!