|
 A hétvégén véget ért a Hummel női labdarúgó NB I 2009-2010-es idénye. Elbert Gábort, az MLSZ korábbi főtitkárát arra kértük, összegezze olvasóinknak, hogyan látta a mögöttünk hagyott bajnoki szezont. A beszélgetés során Gábor többek között a tavaly nyári Universiádéról is szót ejtett.
- Mely csapatok okozták önnek a legnagyobb meglepetést pozitív illetve negatív értelemben?
+ Azt nem tudom, hogy a meglepetés szót használnám-e? Miután csak 8 csapat harcolt ebben a szezonban, veszem magamnak a bátorságot, hogy mindegyikről ejtsek néhány szót. Az MTK ezzel a kerettel komoly esélyese volt a bajnokságnak – hiszen szinte egy teljes csapatra való válogatott játékos került a Hungária körútra - és végül meg is nyerte a pontvadászatot. Ami mindig, mindenhol, minden szinten nagy dolog, még akkor is, ha a játékoskeret minősége és a kispad hossza alapján ez talán elvárható is volt. Játéktudásban nagyon erősnek láttam a kék-fehéreket, de erőben és motiváltságban sokszor volt hiányérzetem. A Viktória szezonját is felemásnak éreztem. Láttam őket simán 4-0-ra kikapni az Üllői úton (sajnos nem a stadionban), vagy Taksonyban veszíteni, amikor motiválatlannak, beletörődőnek éreztem őket, de láttam a bajnokság utolsó fordulóiban néhányszor úgy játszani a szombathelyieket, ahogy tudnak, ahogy érdemes őket nézni, mert remek reklámot csináltak a női futballnak (pl. Viktória – Fradi 5-2). A Győri Dózsa, mint csapat tetszett nagyon az egész évben. Jakab Réka feje komoly tartást és erőt ad nekik mindig, pedig nincsenek sokan és talán – Réka kivételével – igazán meghatározó egyéniségekkel sem rendelkeznek. Megérdemelten lettek dobogósok! Hasonlóképpen üde színfoltnak éreztem, elsősorban tavasszal a Taksony csapatát, amely megmutatta, hogy munkával, alázattal, renddel, rendszerrel nagyon sok mindent el lehet érni a sportban! Ők is megérdemelték (volna) az érmet! A sorban a Ferencváros következik, amely parádés őszi fél szezont produkált (a 4-0-s Viktória elleni meccsüket már említettem példának), majd tavasszal alig-alig gyűjtöttek pontokat. Sokat beszélgetve Hevesi Tamással és Endrész Palival (akitől gyerekként sokat tanultam a futballról): új csapatot építenek, nagyon fiatal játékosokkal. Bevallom: nem mindig ugyanazt látom, mint, amit mondanak, de nagyon szurkolok nekik, hogy minden úgy alakuljon, ahogy mondják, ahogy eltervezték, mert a Fradi a női futballban is meghatározó. Az ősz választ adhat majd minden felmerülő kérdésre. Én szurkolok! A Femina lett a hatodik. Sokszor láttam őket is játszani. A Femina az a csapat, amely ránézésre leginkább úgy néz ki nekem, ahogy egy NB I-es női futballcsapatot elképzelek: igazi stadionban játsszák a hazai mérkőzéseiket, elegáns, jól mutató szerelésben, ráadásul edzőjük is az egyik legfelkészültebb szakember Magyarországon. Szezonjukat mégis a Dózsától otthon elszenvedett sima (2-5) vereség alkalmával látottak jellemzik legjobban: kiváló képességű játékosok, akik mindent tudnak a labdával, de – nekem – kevés tűz, kevés játékos (tudom, ismerem a háttérbe lévő gondokat, mégis sajnálom). A Pécs lett a hetedik. Szégyellem: nem láttam őket… Az UTE nyolcadik helye sajnos tükrözi a realitást. Sokan, sokszor bántották őket. Én azt mondom: láttam többször is úgy küzdeni a csapatot, hogy azt mondjam, úgy ki lehet kapni. Természetesen sokkal jobban örülnék, ha ők is hasonlítanának az Újpest NB I-es férfi csapatára öltözékben és, ha csak egy kicsit is, edzéslehetőségben is, mert, ahogy jó Fradira, úgy jó, szerethető Újpestre is szüksége van a magyar futballnak, a nőinek is (meg Vasasra és Honvédra is…)
- Az előző szezonhoz képest beszélhetünk színvonal emelkedésről?
+ Nem volna illendő, hogy erre a kérdésre részletes választ adjak, hiszen az előző szezonban jóval kevesebb mérkőzést láttam, így kicsi az összehasonlítási alapom. Láttam olyan mérkőzéseket, amelyekhez nem volt szerencsém egy évvel korábban és láttam olyat is, ami könnyen felejthető volt. Az biztos, hogy vannak játékosok, akik sokat fejlődtek ebben a szezonban, vagy idén váltak fiatalon is érett (vagy legalábbis érő) felnőtt játékossá.
- Ahhoz, hogy megközelítsük a nálunk jóval erősebb bajnokságok színvonalát, miben kellene a legtöbbet előrelépni? Lát erre reális esélyt?
+ Azt gondolom, sok mindenben, talán szinte minden téren. Egyrészt futballszakmai kérdésekben, ami a játékosokon és az edzőkön múlik elsősorban. Az, hogy kondicionális képességek (erő, gyorsaság, állóképesség) területén messze elmaradunk Európától, megítélésem szerint csak rajtunk múlik, mert ez munka kérdése, játékosok és edzők munkájának kérdése! Ami biztosan nem az ő bűnük, az a körülmények mibenléte. Meggyőződésem, hogy NB I-es bajnoki mérkőzést kizárólag stadionban szabad megrendezni (lásd: Budai II László Stadion). Sem a Fradin, sem Újpesten a műfüvön – hogy csak két példát mondjak – nem méltó a pálya a játékhoz. Kizárólag a sportág és a nők iránt (mert „a játékosok elsősorban nők és „csak” másodsorban futballisták) alázattal bíró és hozzáértő játékvezetők közreműködésével (sokszor méltatlan a stílus és, ha nincs alázat a játékvezetőben, akkor nem elfogadható, nem eltűrhető a hiba!). Miután ezek a dolgok elsősorban rajtunk múlnak (sok másik nem), így lehet előrelépés, ha össze tudunk fogni és együtt gondolkodni, tenni, mert bár sok minden pénzkérdés, de nem minden az.
- Ki volt az idény legjobb játékosa és ki volt az év felfedezettje?
+ Hadd említsek több nevet is! Az MTK-ban Szőcs Réka nagyon sokat fejlődött fejben, ami igencsak jó hatással van a teljesítményére, a magabiztosságára is. Nem véletlen, hogy több országból, köztük Európa vezető (női) futballnemzeteiből is érdeklődnek utána. Tiszteletre méltónak tartom Smuczer Angéla és Méry Rita teljesítményét is. A fiatalok közül Víg Viktória kezdett stabil kezdőemberré válni. Sajnálom a sérülését, mert szerintem jó úton jár(t). Szombathelyen az én megítélésem szerint egyértelműen Tálosi Szabina a vezéregyéniség. Fizikailag, fejben, játékban, rögzített szituációknál is meghatározó a szerepe, ráadásul egy sérülésből kellet újraépülnie, ami külön nagy dolog! Rajta kívül óriásit lépett előre Tóth (II) Alexandra is, aki a magyar futball egyik legnagyobb tehetsége (bár tudnám, hogy nemzetközi szinten melyik lesz az igazi posztja…). Tavasszal tetszett még Papp Dóra szinte jobbhátvédként és Szarvas Alexandra gólérzékenysége is. Sajnálom, hogy Papp Eszter kevés lehetőséget kapott és sokat volt sérült, mert hosszútávon ő is meghatározó alakja lehet a női futballnak! A Dózsa nálam – kis túlzással – egyenlő Jakab Rékával, s ezzel azt hiszem, mindent elmondtam. A Taksonyban az én megítélésem szerint Halászi Kinga a legnagyobb érték (nem elfelejtve most sem, hogy náluk a legfőbb erő az, hogy csapat a csapat) már most szinte mindent tud a labdarúgásból és mégis alázatos maradt, ráadásul mosolyogva és nem vicsorogva futballozik. Sokat fejlődött (más alapról indulva) a két szélsőhátvéd, Vadas Nikolett és Molnár Judit, valamint Megyes Ágnes is, és nagy tehetségnek tartom Szabó Boglárkát valamint Jakab Katát. A „községi kiscsapat” igazi vezéregyénisége Sebestyén Györgyi és nagy értékévé tette magát Fogl Katalin.A Ferencvárosban Németh Júlia jó kapus lehet, mert minden adottsága megvan hozzá: szorgalmas, ügyes, tudatos, ám ezen a tavaszon kicsit megtorpanni látszott a fejlődése (ami egyébként az edzéselméletből is ismert természetes állapot is lehet: fejlődési plató). Nagyon szurkolok neki! Sokakkal ellentétben a magyar labdarúgás jövőjének egyik meghatározó játékosának gondolom Sipos Lillát, aki a szezon vége felé ezt rendre bizonyította is a mérkőzéseken. (Kár, hogy csak addig, amíg erővel bír egy-egy meccset). Lásd pl. az UTE ellen. Zágor Bernadett az egyik legtechnikásabb magyar futballista, aki sok gonddal küzdött idén, de így is meghatározó játékosa a zöld-fehéreknek és mindenképpen meg kell említenem Ferencsik Evelyn és Csiszár Henrietta nevét, akik szintén nagy reménységei a magyar labdarúgásnak. Örülök, hogy utóbbi kellő türelemmel és lassan lett beépítve a felnőtt csapatba. A Femina csapatának oszlopa egyértelműen Szeitl Szilvia lett a szememben. Ez némiképpen kritikája is a többieknek, hiszen akad ott több „játszóbb” futballista is, de Szilvi hozzáállása a meccsekhez, alázata a sportághoz példamutató. Az újpesti Zeller Dóra nevét biztosan nem szabad kihagyni a felsorolásból. Biztosan jót tenne neki, ha Csiszár Henihez hasonlóan fokozatosan kapná meg a lelki terhet és még sokáig hagynánk játszani! Bocsánat! Tudom: nem az én dolgom.
Ha – a kérdésnek megfelelően – egy-egy nevet kell mondanom, akkor Tálosi Szabina és Halászi Kinga a válaszom.
- A magyar bajnokság kellően felkészíti a játékosokat a nemzetközi mérkőzésekre?
+ Ha az előző kérdésre a vártnál hosszabb választ adtam, akkor most rövid leszek: nem! Láttam német első osztályú meccseket: más dimenzió, de láttam német nem első osztályú bajnokikat is, az is sokkal gyorsabb és erősebb játék! Ám Jakabfi Zsanett és Gáspár Cecília példája mutatja, hogy nem képességbeli problémái vannak a magyar futballistáknak. Remélem, ezt az ősszel a többiek is bizonyítják majd!
- Mire lehet képes az MTK a Bajnokok Ligájában?
+ Biztosan nem azzal az eséllyel indulnak a kék-fehérek, hogy a végén a fejük fölé emelhetik a BL-trófeát, de a Viktória példája ott lebeghet előttük: játszhatnak 3000 ember előtt nagy csapattal és felfigyelhet egyikükre-másikukra egy olyan csapat, ahol tovább tudnak fejlődni. Ehhez – szerintem – a korábban említett dolgokban (erőnlét és motiváltság) biztosan előre kell lépniük.
- A következő szezonban több játékosunk is idegenlégiósnak áll. Vajon mindez hogyan fog kihatni a magyar bajnokság színvonalára? Jó az, ha ennyi játékos külföldre szerződik? A válogatott mit tud ebből profitálni?
+ Az itthon maradókra mindenképpen pozitívan kell, hogy hasson, ha azt látják, hogy van új cél, új lehetőség, igazi kiugrási lehetőség a női futballban is! Ha sokan lesznek, akik mindezt így fogják föl, akkor az emelheti a magyar bajnokság színvonalát. Külföldön játszani természetesen számos kockázattal is jár: új kultúra, új futball-kultúra, új csapat, idegen nyelv, ráadásul Németországban, aki nem német, az mindig Ausländer és sokkal többet kell tennie pályán és pályán kívül is, hogy elfogadják. Ha sikerül a beilleszkedés, jól megy a játék, akkor az segíthet a válogatottnak is, ha nem, akkor nyilván az a játékos hiányozni fog a válogatottnak is. Számos példát látunk erre is, arra is a férfi futballban is.
- 2011-ben, Kínában Senzsenben rendezik az Univerziádét. Legutóbb kifejtette, hogy az egész magyar labdarúgásnak fontos volt, hogy elinduljon csapatunk a Belgrádban megrendezett viadalon. Mivel tudjuk, hogy önnek szívügye az esemény, megkérdeznénk: van reális esélye annak, hogy ismét elinduljon rajta női válogatottunk?
+ Valóban én voltam az, aki mindent elkövetett annak érdekében, hogy ott legyen a magyar csapat Belgrádban 2009-ben. Nem az esemény a szívügyem, hanem fontosnak tartottam, tartom, hogy a magyar labdarúgás meg tudja mutatni: a futball és a tanulás nem egymást kizáró foglalatosság, hanem inkább egymást erősítő két folyamat. Fontosnak tartom, hogy a magyar futball és ezen belül a női szakág kitermelje a maga szellemi elitjét, mert anélkül nincs jövő, nincs esély arra, hogy tárgyalóképesek legyünk a világgal. Ehhez jó eszköz az Universiade!
- Hasonló céllal vetődött fel, hogy a magyar női ligaválogatott Németországba utazzon egy nemzetközi tornára. Hogy áll a szervezés, mi indokolja az indulást?
+ Hónapokkal ezelőtt érkezett egy meghívás Németországból a Student Nationen Cup elnevezésű tornára, amelyen Németország és Ukrajna vesz részt még. Jó benyomást tett a németekre és mindenki másra is a magyar válogatott az Universiadén, talán ennek is köszönhető a meghívás. Véleményem szerint minden ilyen meghívásnak örülnünk kell, mert fejlődési lehetőséget biztosít a lányoknak, ha nemzetközi mérkőzéseket játszhatnak tétre és mégsem tétre. Németországból kapni ilyen invitálást a női labdarúgásban pedig büszkeségre adhat okot, hiszen, ha ott tudnak rólunk, számolnak velünk, az biztosan jó jel. Arról nem szeretnék itt nyilvánosan mesélni, hogy milyen kálváriát járt be a meghívás, a lényeg, hogy végül a Taksony kapta meg az indulás jogát úgy, hogy – ha kell – vihet magával vendégjátékosokat. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség, valamint a német rendezők is ragaszkodnak hozzá, hogy a csapat Student Mannschaft Ungarn néven induljon, azaz nagyjából Magyar Hallgatói Válogatott néven. A ki- és hazautazáshoz használt busz költségét, valamint a kint tartózkodás árát (22EUR / fő / éj reggelivel) kell előteremteni még. Ebben jómagam is igyekszem segíteni. Aki olvassa most ezt és van módja segíteni, vagy ötlete, hogy hogyan lehet megoldani a kérdést, ne hezitáljon, jelentkezzen, bátran!
- NB II-t illetően több olyan vélemény is elhangzott, hogy az MLSZ nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy csapatok lehetetlenültek el. Mennyire megalapozottak ezek a kijelentések és hogyan látja a másodosztály jövőjét?
+ Azt gondolom, amit egy korábbi kérdés kapcsán is mondtam, hogy rajtunk múlik minden, így a rosszban is megvan mindenkinek a maga része: az MLSZ-nek éppúgy, mint a csapatvezetőknek, az edzőknek, a játékosoknak. Ha megint azt keressük, hogy mit miért nem lehet megoldani, ahelyett, hogy a megoldásokat keresnénk és azokat is úgy, hogy hogyan tudjuk leginkább segíteni a sportágat és nem úgy, hogy az épp aktuális érdekek, érdekviszonyok motiválják a véleményalkotást, akkor lehet előrelépni ebben a témában is. Azt látom, hogy a Női Bizottság ezen igyekszik és ez jó. Jó még akkor is, ha nyilván mindenki számára ideális megoldást találni nem lehet és nem is lehet cél.
|
