|
 Halmosi Béla, a Femina elnöke a hazai női labdarúgás egyik legtapasztaltabb vezetője. Azt gondoltuk, amit mond, arra oda kell figyelni, az ő véleménye (m)értékadó. Honlapunk kétrészes sorozatban, előbb a Femináról, majd a női labdarúgás helyzetéről kérdezte a női bizottság korábbi vezetőjét. Büszkék vagyunk, hogy közreadhatjuk véleményét.
- Az előző bajnokságban történelme talán legkritikusabb időszakát élte a klub, sokáig még a kiesés sem tűnt elképzelhetetlennek, de aztán többek között a visszatérő, rutinos Szekér Anitának is köszönhetően, sikerült megkapaszkodni az első osztályban. Hogyan élted meg a visszaesést?
+ Valóban kritikus időszak volt a tavalyi év a klub életében, de azért ez nem hasonlítható az 1993-as évhez, amikor a klub megszüntetését akarta elérni egy-két akkori vezéregyéniség. Akkor is és tavaly is a játékosok siettek a klub segítségére. Akkor Kiss Mari vezetésével, most Paraoánu Aranka, Kanta Krisztina, Pádár Anita volt aki megkereste a volt játékostársakat, hogy segítsenek, mert elfogytunk. Természetesen tisztában voltunk vele, hogy amennyiben több játékos hagyja abba a labdarúgást egyszerre, az gondot jelent, de a sérülések és betegségek már a tavalyi évben komoly problémát okoztak. A világon egyetlen csapat sem tudja probléma nélkül átvészelni olyan játékosok hiányát, akik még a mai napig meghatározói lennének az adott ország női labdarúgásának. Magyarországon ilyen játékos Paraoánu Aranka, Nagy Anett, Sümegi Éva, Szekér Anita, Sebestyén Györgyi.
- Számomra úgy tűnik, amikor igazán nagy baj van, mindig össze, tud fogni a Femina nagy családja. Egyetértesz ezzel a megállapítással?
+ Igen egyetértek a megállapítással. Az összefogás a Feminánál magától értetődik. Hogy mi az oka? Valószínűleg a kötődés a klubhoz. A Feminában csak olyan labdarúgók szerepeltek, és ma is olyan játékosok alkotják a csapatokat, aki itt szeretett volna játszani. Nem keresünk meg játékosokat, nem ajánlunk pénzt, a nálunk jelentkezőknek még játéklehetőséget sem ajánlunk, csak munkát. Ennek ellenére mindig van jelentkező, hol több, hol kevesebb. Ennek köszönhetően aki viszont, aki ide igazol, annak a hétköznapjaink nem okoznak kellemetlen meglepetést. Mi úgy gondoljuk, hogy a klubhoz kötődés a játékosoknál kialakul, ezt megcsinálni nem lehet.
- A most folyó bajnokságban jelenleg a hatodik helyen álltok. Mi volt a bajnokság előtt a célkitűzés, mit sikerült ebből megvalósítani?
+ A bajnoki év kezdetekor számszerű eredmény, helyezést, soha nem határozunk meg. Főleg ezekben az években. Két éve csapatépítésbe kellett kezdenünk, mégpedig majdnem teljesen új csapat kialakítása kezdődött meg. A tavalyi év végén, még távoztak játékosok a klubtól, tehát az a munka amit egy éven keresztül végeztünk semmivé vált. Kezdhettünk elölről mindent. Ennek fényében csak a csapat kialakítása lehetett a cél. Az igaz, hogy a mai állapotban megint felfüggesztődött a szakmai munka, mert ha van az adott mérkőzésre tizenegy egészséges ember, akkor már boldogok vagyunk. Ennek ellenére, ha a sok döntetlenből egy-két mérkőzést megnyert volna a csapat, akár a harmadik helyen is állhatnánk. De akkor sem lenne más a helyzet, mind így.
- Nem érzed úgy, hogy a visszaesésetek annak is köszönhető, hogy nem építettétek be időben a fiatal játékosokat a csapatba? Két évvel ezelőtt az U17-es bajnokságot is megnyertétek. Éppen ezért nem tartod meglepően azt, hogy csak a 6.helyen tanyáztok jelenleg? Véleményed szerint hibásak vagytok ebben?
+ Nem érzem, hogy a fiatalokkal kapcsolatban igazad lenne. De az igaz, hogy a Feminában az utóbbi tíz évben fiatalnak lenni egyenlő volt a türelemmel. Magyar viszonylatban nagyon magas volt a mérce. Az a fiatal aki megütötte a mércét, annak sikerült a csapatba kerülni. Szeitl Szilvi, Benkő Móni, Gáspár Cili, Laczkovszki Ági, Jagicza Ági, Stefán Anita, Pincze Gabi, Krisztin Sára mind jó példa arra, hogy a tehetséges játékosok lehetőséget kaptak, arra hogy bizonyítani tudják tehetségüket.
- A jelenlegi U17-es csapatotok a mezőny legfiatalabb átlagéletkorú együtteseként a 7. helyen áll a bajnokságban. A helyezés ebben a korosztályban mennyire fontos a számotokra? Látsz fantáziát bennük? Közülük látsz valakit, aki a jövőben erőssége lehet a felnőtt együttesnek is? Mennyire fontos számotokra az utánpótlásképzés?
+ A Feminában az utánpótlásképzésnek egy kritériuma van az edzők felé. Az, hogy fejlődjön a játékos és tanulja meg a labdarúgás megtanulható részét. Az eredmény a kutyát sem érdekli. Ha az eredmény fontos lenne, akkor időt és kilométert nem kímélve járnánk mi is az országot és hoznánk Budapestre a tehetségesnek vélt 10-12 éves játékosokat. Ezzel szemben a klubnál megpróbálunk képezni. Ezt mutatja, hogy az utánpótlással két olyan szakember foglalkozik (Herczku István és Bencsik László), aki ezt ugyanígy gondolja és alkalmas is a tanításra. Mint közismert az utánpótlásunk nagyon fiatal. Kiss Laci szokta mondani, hogy kétfajta labdarúgó van, az egyik a született tehetség, a másik a tanított labdarúgó. Mindkettő elérheti a válogatott szintet. Nos, a Femina utánpótlásában mindkettő megtalálható. Hogy felnőtt korukban lesz-e belőlük olyan, aki erőssége lesz a felnőttcsapatnak, az csak rajtuk múlik. Nem vitás, hogy az utánpótlásképzést a legfontosabb dolognak tartjuk a klub életében.
- Ennek ellenére, az U17-es csapatotoknál előfordult olyan eset is, hogy nem tudtatok tizenegy emberrel kiállni. Sőt az is, hogy a felnőttcsapatnál csak egy, vagy két csere áll a rendelkezésetekre. Nem érzed úgy, hogy ez méltatlan a legrégebbi magyar klub számára?
+ Természetesen méltatlannak tartom és nem is elfogadható. Remélem, hogy a következő szezonban nem kell ilyen problémákkal szembenéznünk. Az oka nagyon egyszerű. Amikor a bajnok U17-es csapatot jóformán teljes egészében felvittük a felnőttkeretbe, akkor kiürült az utánpótlás. Újra kellett szervezni és még csak az út elején járunk. Szűk a keret és elég egy két szülő aki éppen családi elfoglaltságra kötelezi a játékost, mellé egy két beteg és máris itt a probléma. A felnőttcsapat az más kérdés. A húszas keret rendelkezésre áll. Kivéve a sérülteket és a betegeket. Nos, nézzük sorban: Váradi Szandra térdműtét után lábadozik, Nagy Anett térműtét előtt áll, Benkő Mónika részleges térdszalagszakadás után van, Kanta Kriszta bokacsont törés után, gipszlevétel előtt áll, Németh Bea vírusos betegség miatt tavasszal már nem lesz, Sümegi Évi szintén vírusokkal hadakozik negyedik hete. Ők azok, akikre hosszú távon nem számíthatunk. Aztán vannak azok a játékosok, akikről mindig a mérkőzés előtt derül ki, hogy tudja-e vállalni a játékot, vagy éppen lázas és megfázással küszködik. Így fordult elő az, hogy például Balogh Heni jóformán két mérkőzésen tudott csak játszani. Gleich Barbit is inkább a szíve és a játékszeretete viszi a pályára időnként.
Ezek után nem kis gond az aktuális mérkőzésre, egy egyszerű összeállítást megadni, mondjuk csütörtökön. Azt kell, hogy mondjam, Én 19 éve dolgozom a női labdarúgásban, de ilyen mértékű sérülés és betegség hullámmal még nem találkoztam. de ezt is meg kell oldani.
- A női labdarúgás kedvelőit valósággal sokkolta az együttes csapatkapitányának Kanta Krisztának a sérülése. Beszéltünk többször is a játékossal, aki továbbra is tartja magát ahhoz, hogy befejezi pályafutását, igaz azóta honlapunkon Hódi Zsuzsi és Szeitl Szílvia is igyekezett erről őt lebeszélni. Mit jelent Kriszti jelenléte a csapatnak? Véleményed szerint csak a pillanatnyi elkeseredettség mondatta vele, hogy befejezi, vagy komolyan gondolta?
+ Kriszta a Femina sajátnevelésű játékosa. Soha, semmilyen más klubban nem játszott. Ezer szállal kötődik a klubhoz, a játékostársakhoz, és viszont. Ha azt kérdezted, hogy mi a Femina „család” titka, akkor azt kell mondani, hogy az ilyen játékosok gondolkodásában, mentalitásában kell keresni a választ. Kriszta igazi kapocs az iroda és az öltöző között. A tiszta gondolkozása és problémamegoldó képessége már sok problémán átsegítette a klubot az évek során. Reményeim szerint a jövőben is így lesz. Hogy ezt mint játékos, vagy mint vezető teszi, erre csak ő adhatja meg a választ, majd egyszer. Olyan sérülések után, mint ami Kriszta pályafutása során már előfordult, teljesen természetes, hogy egy műtéttel járó lábtörés pillanataiban az hangzik el, hogy befejezem.
Hogy valóban ez lesz-e a labdarúgó pályafutásának a vége, majd Kriszta eldönti. Nem most, majd fél év múlva, ha már elhomályosultak a rossz emlékek. Kriszta felelősségteljes ember, aki még gipszelt lábbal is ott van a játékostársak között, mert érzi, hogy a társaknak szüksége van, legalább a jelenlétére. És azt hiszem, ez sokat elmond.
- Dombai Nagy Anettet aki tavasszal tért vissza a pályára meg kell műteni. Elterjedt, hogy ő a jövőben már csak a futsalra kíván összepontosítani. Mi ebből az igazság?
+ Anett nagypályás játékát valóban a térde nem engedi. Az ő játékimádatát ismerve, nehezen tudom elképzelni, hogy egészségesen ne fusson ki a pályára Femina vagy éppen válogatott mezben. Nos az, hogy egészséges-e, és bírja-e a lába, az csak a jövőben derül ki. De Anett elsősorban már anya, üzletasszony, és ezek mellett űzi a futsalt és a labdarúgást. Ő is azok közé tartozik, aki szoros kapcsolatban van a klubbal. Évek óta segít a klub anyagi biztonságának a megteremtésében.
- Hogy látod, van jövőképe a Feminának? Biztosítottak az anyagi feltételek a működésetekre? A jelenlegi játékosállományotok a jövőben alkalmas lehet arra, hogy nagyobb célokért is küzdjetek, vagy a Feminát el kell könyvelni ezentúl stabil középcsapatnak? Terveztek a nyáron erősítéseket?
+ Az idén 40 éves Feminának mindig volt jövőképe, ma is van. A jövőképet a játékosok és a vezetőtársaim adják, akik már megszokták, hogy a mindennapokban sok-sok problémával találjuk szembe magunkat, és ezeket megoldva lehet csak ünnepelni. Egy klub anyagi helyzete olyan kérdés, amire mindenki csak azt a választ adhatja, hogy a pénz kevés. Mindig is az volt és azt hiszem a jövőben sem lesznek százmilliók a női labdarúgásra. Ez természetesen a Feminára is vonatkozik. Egy klub anyagi helyzete az a probléma, amin minden nap dolgozni kellene, hogy javuljon. A mai magyar gazdasági közegben ez majdnem lehetetlen. De eddig mindig volt annyi, amennyi éppen az adott feladatokhoz szükséges volt. Remélem, hogy az elkövetkező időszakban is így lesz. A játékosállományt tekintve, nyilván nem fejeződött be a csapatépítés. De azt nyugodtan kijelentem, hogy ezentúl sem állunk be abba a sorba, ahol csapatok licitálnak egy-egy játékosra. Sok szeretettel fogadunk minden olyan játékost, aki a Femináért szeretne tenni, de nem abban látjuk a jövő útját, hogy játékosokat csábítsunk a klubhoz. Azzal tisztában kell lenni, hogy olyan – a magyar női labdarúgásban meghatározó – csapat, mint a 2001-2008 közötti Femina, a következő 50 évben nem valószínű, hogy lesz. Amiért mi is dolgozunk, az az, hogy a Femina – ahogy az elmúlt 40 évben – mindig a magyar női labdarúgás egyik meghatározó csapata legyen. Hogy ez egy adott bajnoki évben mire lesz elég, az a jövő kérdése.
- Pádár Anita az együttes emblematikus, és legjobb játékosa szinte hátán viszi évek óta a Feminát, de a mostani bajnokságban minden eddiginél nagyobb teher hárul rá. Mennyire tekinthető Pádár-függőnek az együttes? Véleményed szerint meddig számíthat még a Femina a futballista Pádár Ancsa szolgálataira?
+ Pádár Anita valóban ez egyik emblematikus játékosa a Feminának. Ancsa magyar gólkirálynői címeinek számát talán csak ő tudja egyedül, de az biztos, hogy még nem született meg az a játékos aki akár csak megközelíteni tudná, ebben a műfajban. Amikor régi játékostársai abbahagyták a játékot és egy csomó fiatal között találta magát az öltözőben, akkor derült ki igazán, hogy Ancsa nem csak labdarúgóként, hanem emberként is milyen értékes. A pályán vállára vette a csapatot, küzdött mint talán még soha, az öltözőbe buzdított, vigasztalt, lelket öntött az időnként elkeseredett fiatalokba. Ha kellett kemény véleményt mondott, de tőle elfogadják, mert felnéznek rá. Megérdemelten. Ebben az időszakban Kanta Krisztával vállvetve küzdenek a Femináért. Én, – aki 12 éves kora óta figyelem és vagyok elfogult vele szemben - nyilván nagyon remélem, hogy Ancsa játékát még sokáig élvezheti mindenki, aki a fociban nem a görcsölést hanem a játékot, a könnyed szép megoldásokat, a bombagólokat szereti. Amúgy „Spanyek” módra. Én már csak ilyen vagyok. Szeretném még sokáig pályán látni a 12-es Femina mezben.
- Mi az, ami erőt ad neked, hogy továbbra is ellásd a Femina elnöki posztját? Élvezed még a munkát? Honnan van még benned ennyi energia és motiváció, hogy ennyi időt és energiát áldozz a klubra?
+ Gondolom, hogy a játékosok, vezetőtársak adják az erőt. Maga a Femina. Nem volt soha késztetésem más klubnál dolgozni és most sincs. Amíg a Feminánál alkalmasnak tartanak, kutya kötelességem csinálni. Hogy élvezem-e? Igen. A gondok, problémák azonnal feledésbe merülnek, amikor egy-egy siker után a játékosok szemét látom. Ha tudok bármit segíteni ebben a csapatmunkában, akkor megteszem, hogy minél többször lássam csillogni a játékosok szemét. Na ezért éri meg.
|
